Lakásvilágítás
Otthonunkban a legtöbb időt mesterséges világítás mellett töltjük. A jó világítás kellemes közérzetet teremt, alakítja a lakótér hangulatát, kiemeli, kedvező fénybe állítja kedvenc berendezési tárgyainkat. Ezzel szemben a fantáziátlanul, alapvető világítástechnikai ismeretek nélkül kialakított világítás a legszebb lakásban is kellemetlenné teheti estéinket. Mielőtt beköltözünk az új lakásba, vagy átalakítjuk, felújítjuk a régit, esetleg csak újrafestjük, tapétázzuk, módunk van arra, hogy a világítást megtervezzük. Hazánkban nincs hagyománya annak, hogy a világítás megtervezése a lakó döntésén alapuljon, holott ez legalább úgy hozzátartozik a berendezéshez, mint a burkolatok, a színek kiválasztása vagy a bútorok beszerzése és elrendezése. A legtöbb esetben az elektromos tervező vagy szerelő a megszokott sémák és műszaki előírások alapján helyezi el a lámpacsatlakozásokat, az elektromos dugaljak csatlakozóit és a kapcsolókat. Csak a beköltözés után vesszük észre, hogy a lámpahelyek nem ott vannak, ahová az elrendezés szempontjából kívánkoznának, és éppen ott nincs csatlakozóhely, ahová az íróasztalt, esetleg a dekorációt megvilágító lámpa kerülne. Nem beszélve a mennyezet közepén éktelenkedő lámpahelyről, ami még ma is a legelterjedtebb megoldás, holott ez annak idején abból adódott, hogy a szoba közepén állt "az asztal". Ahogy az életmódunk is megváltozott, és már nem nagyszüleink szokásait követjük a bútorok elrendezésében, úgy járjunk új úton a világítás előretervezésével is. Gondoljuk végig, melyik szoba milyen megvilágítást kíván! Menjünk végig minden helyiségen, és nézzük meg, hová kell helyi világítás, aztán gondolkodhatunk a többiről. Mindenekelőtt a munkafelületek és a lépcsők fölé szerelt, funkcionális és biztonsági világításról kell gondoskodnunk. Ezután jelöljük ki a képeket, tárgyakat és a hangsúlyozandó építészeti motívumokat kiemelő világítás és a hangulatvilágítás helyét. Bármennyire visszaverődjék is ezeknek a lámpáknak a fénye a környező falakról, mennyezetről, mellettük még szükségünk lehet valamiféle általános, illetve háttérvilágításra is. Ha a berendezéssel összehangolt világítást akarunk létrehozni, akkor javasolt az említett sorrend. (A hagyományos világítástervezésnél ennek fordítottja a szokásos.) Most pedig induljunk el, szobáról szobára!
LAKÓSZOBA:
A lakószobák világítása a legösszetettebb feladat, mivel itt különböző igényekre kell tekintettel lenni (olvasás, beszélgetés, tévénézés, vendéglátás). A hagyományos, a szoba közepére befüggesztett csillárral jellegtelen, unalmas világításhatást kapunk. Sokkal kedvezőbb, ha a szoba eltérő funkciójú részein helyi világítótestekkel "fényszigetek"-et alakítunk ki. Az így is szükséges általános világítást indirekt fényű, a falakat vagy a mennyezetet derítő lámpákkal biztosíthatjuk. Az egyes funkcionális részek világításának megválasztásakor vigyázni kell arra, hogy a szoba más részeiről nézve se legyen vakító, kápráztató. Fényerőszabályzóval a világítás tág határok között változtatható. A lakószoba általános megvilágítása célszerűen 50-100 lux, állandó olvasáshoz kb. 300 lux szükséges. A kedvenc tárgyainkat kiemelő pontfények erőssége akár 1000 lux is lehet.
NAPPALI:
Itt, a bútorokkal összhangban, az álló- és asztali lámpák alkossanak fényudvarokat úgy, hogy egyszersmind az ott folyó különféle tevékenységhez megfelelő fényt nyújtsanak. Ezen kívül alkalmazzunk kiemelő fényeket, amelyeket együttesen olykor az egész helyiségnek elegendő megvilágítást adnak. A nappaliban jól használható a felfelé világító állólámpa, amelynek fénye visszaverődik a falakról, valamint a karnis mögé, vagy máshová szerelt, rejtett világítás. Ha mégis használni akarjuk az éles fényt vető mennyezeti lámpát, szereljünk fel fényszabályozót!
ÉTKEZŐ:
Az asztalnál fontos szempont, hogy a világítás ne torzítsa el az ételek színeit. A legcsillogóbb világítás a halogénlámpákkal érhető el. A hideg, kékes-zöldes színhatást eredményező búrák, ernyők használatát itt kerülni kell. Arra is ügyelni kell, hogy közvetlenül a szemünkbe ne világítson a lámpa. Az asztal és környezete mellett a szoba többi része is kapjon derítő világítást. Az étkezők világítása legcélszerűbben az asztal nagyságától függően 1-2 befüggesztett világítótesttel oldható meg, az asztal felületén a legkedvezőbb a kb. 200 lux megvilágítás.
KONYHA:
Az esti főzéshez, konyhai munkához erős helyi világítás szükséges. A lámpákat mindig úgy kell elhelyeznünk, hogy ne dolgozzunk saját árnyékunkban. A konyhai világításra a legalkalmasabbak: a fénycső, a mennyezeti vagy fali világítósínre szerelt spotlámpa, valamint a faliszekrény alá szerelt, rejtett világítás. Az étkezőasztal fölött az állítható magasságú, függesztett lámpa meghitt hangulatot teremt, megfelelő beállításával pedig kiküszöbölhető a káprázás. A mennyezeti általános világítást minden esetben ki kell egészíteni a munkafelületek helyi megvilágításával. Az újabb konyhabútorokba már legtöbbször beépítik a halogénlámpákat vagy kompakt fénycsöveket. A konyhabútorok felső részének alján általában utólag is el lehet világítótesteket helyezni. A munkavégzés helyén a világítás legalább 300 lux erősségű legyen.
GYEREKSZOBA:
Gondoljunk a gyerek szemmagasságára, adjunk biztonságosan elhelyezett helyi világítást a tanulóasztalnál, az ágya mellett, és mindenhez, amivel a gyerek foglalkozik. Kell olyan általános világítás is a gyerekszobába, amely jól bevilágítja az egész helyiséget, különösen kisgyerekek esetében, láthatóvá teszi a földön lévő játékokat, a szekrényben elhelyezett tárgyakat. Az éjszakai jelzőfény mind a gyermek, mind a szülő számára megnyugtató. A kicsik biztonsága érdekében ne legyenek hozzáférhető magasságban a konnektorok, illetve gondoskodjunk azok befedéséről.
FÜRDŐSZOBA:
A fürdőszoba világításánál a legfontosabb szempont a tükör világítása. Kis fürdőszobában ez az általános világítást is helyettesítheti. A tükör két oldalán elhelyezett lámpák használata a célszerű, úgy elhelyezve, hogy az áll alatti részek se maradjanak árnyékban. Esetenként ez a világítás lehet a faliszekrénybe építve. El kellhet még háttérvilágítás is, ami elsősorban a kádat, zuhanyt világítja meg. Nagyon fontos a színhelyes és káprázatmentes 200 luxos világítás.
HÁLÓSZOBA:
Tegyünk lámpát az ágy mellé, hogy olvasni tudjunk elolvasás előtt. Ernyője olyan legyen, hogy az izzó ne világítson hálótársunk szemébe. A fésülködőasztalnak fényt adó lámpa ne a tükörbe vagy a szemünkbe világítson, hanem az arcunkra. A ruhásszekrényekbe is szerelhetünk lámpát, amely az ajtó nyitására kigyullad. Visszafogott háttérvilágítással adjunk általános világítást a szobának, ez lehet rejtett, sugárzó, vagy kedves tárgyainkat kiemelő fényforrás. Jó, ha némelyik lámpának két kapcsolója is van, egyik az ajtó, a másik az ágy mellett. A viszonylag alacsony értékű, 50 luxos általános világítás mellett az ágy fejrészénél kb. 150-200 luxot adó olvasólámpákat helyezzünk el úgy, hogy kétszemélyes hálószoba esetén az egyik lámpa ne zavarja a másik személy pihenését. Az általános világítás a szekrények belsejébe is juttasson fényt. Hálószobákban kifejezetten javasolt a fényerő-szabályozós lámpa alkalmazása.
DOLGOZÓSZOBA:
A dolgozószobákban elengedhetetlen az erős fényű, állítható asztali lámpák használata. Ma már egyre több háztartásban találunk személyi számítógépet. A képernyőn tükröződő fények rendkívül zavarók lehetnek, különösen a régebbi, fekete alapon világos betűket megjelenítő monitorok esetén. Az újabb gépek (vagy programok) már világos háttéren sötét betűkkel dolgoznak, így a zavaró hatás már nem olyan erős. A számítógépek látóterében azonban így is kerülni kell a közvetlenül visszatükröződő fényforrásokat.
ELŐSZOBA, LÉPCSŐ, GARDRÓB:
A lakásnak ezeken a részein a biztonság és a jó látási viszonyok a legfontosabbak. Többnyire nemcsak este, hanem napközben is kell használni lámpákat. Megfelelő általános és funkcionális világításról kell gondoskodnunk úgy, hogy ne hagyjunk sötétben egyetlen sarkot sem, és jól láthatóak legyenek a lépcsőfokok. A felülről érkező fényben látszik minden a legjobban. A mennyezeti félgömb, spot, a világítósínre szerelt, vagy a süllyesztett lámpák a legpraktikusabbak. Jó, ha a lépcsőházi világítást fent is és lent is tudjuk kapcsolni (alternatív kapcsolók). Az első benyomást a lakásról az előszobában szerezzük, ezért ennek a világításával nem érdemes takarékoskodni. A viszonylag nagy, kb. 150 luxos általános megvilágítást tükörvilágítás egészítheti ki. A világítás szórt fényű legyen, hogy mély árnyékok ne keletkezzenek.
FÉNYERŐ-SZABÁLYOZÁS:
A túl sok és túl kevés fény egyaránt zavaró lehet. A testre szabott megoldást jelenthetik a fényerőszabályzók. Ezek kiválasztásához, használatához adunk néhány javaslatot. A fényerőszabályzók kétféle alapkivitelben kaphatóak. Az általánosan használható változat a fali kapcsoló helyére, annak falba süllyesztett, műanyag szerelődobozába építhető be. Vannak forgatógombos és érintésre működő típusok, újabban a távvezérelhető változatok is megjelentek. Ezekkel a szabályzókkal több lámpa, például egy többkarú csillár fénye is szabályozható. A másik változat a lámpatest csatlakozóvezetékébe iktatott zsinórkapcsoló vagy állólámpák esetén a talpkapcsoló funkcióját veszi át. Míg az első változatot általában külön lehet beszerezni, ez utóbbi a lámpatestek része, főleg a nagyobb teljesítményű halogén állólámpák esetén találkozhatunk velük. (Mindkét fényerőszabályzó típusra igaz, hogy általában a hálózati főkapcsoló feladatát is ellátják, tehát nemcsak szabályozásra, hanem ki- és bekapcsolásra is alkalmasak.) A fényerő-szabályozó megvásárlásakor ügyelni kell a teljesítmény helyes megválasztására, például egy 300 W-os szabályzóval legfeljebb 5 db 60 W-os izzó szabályozható. Két- vagy többáramkörös csillárok esetén az áramköröket közösíteni kell a szabályzóba való bekötés előtt. A legtöbb fényerő-szabályzónál a rákapcsolható lámpák teljesítményének alsó határértékét is megadják, például 20-300 W alakban. Ha túl kicsi a szabályozandó teljesítmény, működési problémák léphetnek fel, a lámpa villogni kezd. (Persze egy 15 W-os izzó leszabályozásának egyébként sincs túl sok értelme.) Fényerő-szabályzó használata esetén a lámpatestekbe a megengedett legnagyobb teljesítményű izzókat kell becsavarni, a fény ezután az igények szerint csökkenthető. A leszabályzott lámpának a kisebb teljesítményfelvétel mellett az élettartama is megnő, az eredeti 1000 órának akár többszörösére is. Fontos tudnivaló, hogy a hagyományos egyenes és a kompakt fénycsövek általában nem alkalmasak fényerő-szabályozásra.
FÉNYTECHNIKAI ALAPFOGALMAK:
Megvilágítás erőssége: A fényforrásból a megvilágított felületre merőlegesen érkező fényáram. A megvilágítás erőssége összefügg a fényforrás és a megvilágított felület távolságával. Mértékegysége a lux (lx). (A megvilágítás erőssége a távolság négyzetével fordítva arányos. Tehát kétszeres távolságban csak negyed akkora megvilágítást kapunk.)
Fényerősség: A fényforrás által egy meghatározott irányba kibocsátott fényáram. Mértékegysége a kandela (cd).
Fénysűrűség: A megvilágított felületről a szem által érzékelt fényvisszaverődés. A fénysűrűség függ a felület színétől, anyagától is. Mértékegysége a kandela/m2 (cd/m2).
Fényáram: A fényforrás által a tér minden irányába kibocsátott, szemmel is látható összes sugárzás. Mértékegysége a lumen (lm). A SZÍNÁRNYALATOK JELÖLÉSE TUNSGRAM FÉNYCSÖVEKNÉL F82 - warm white extra - melegfehér extraF29 - warm white - melegfehérF83 - warm white - melegfehérF3 - white - fehérF84 - white - fehérF25 - universal white - univerzális fehérF33 - cool white - hidegfehérF7 - cool daylight - hideg nappali fényF74 - daylight - nappali fény.
